Bocskai István Erdély és Magyarország fejedelme, az első Habsburg-ellenes felkelés vezetője volt. A hagyomány szerint a fejedelem 1557. január 1-jén született Kismarjában a Berettyó szigetén épült „várdombon”, más kutatások szerint – és ez az elfogadott tény – Kolozsváron, Mátyás király szülőházával szemben. Gyermekkorát Bécsben és Prágában töltötte, udvari apród, majd nemesi testőrifjú volt I. Miksa császár környezetében. 1576-ban tért haza Erdélybe, s Kereki várának kapitánya lett. Feleségül vette Hagymássy Katát, s e házassággal hatalmas bihari birtokhoz jutott.

1592-től váradi főkapitány és Bihar vármegye főispánja lett. Jelentős szerepet játszott abban, hogy Erdély a Királyi Magyarország oldalán bekapcsolódott a tizenöt éves háborúba. Unokaöccse, Báthori Zsigmond erdélyi fejdelem nevében 1595. januárjában szövetséget hozott létre Rudolf császárral a törökök ellen, s mind a harcokban, mind a Habsburg-ellenes párt megtörésében segítségére volt a fejedelemnek. 1596-ban, ura prágai útja idején, kormányzóként a szabadságukért fegyvert fogott közszékelyek mozgalmát tömeges kivégzésekkel verette le. Az egyesült császári-erdélyi hadak veresége után közreműködött Erdély és a Királyi Magyarország egyesítésében Rudolf császár uralma alatt.

Báthori Zsigmond harmadszori lemondása után Báthori András fejedelem Bocskait hűtlenségért perbe fogta, s elkoboztatta erdélyi birtokait. Bocskai Rudolf király prágai udvarában élt, majd 1602-től bihari birtokaira vonult vissza. Mivel birtokait nem kapta vissza 1604 tavaszán titkon felajánlotta a törököknek, hogy Erdélyben visszaállítja a vazallusi állapotokat, ha a szultán támogatja a fejedelmi trón megszerzésében. 1604. nyarán azonban váratlanul visszakapta Rudolftól erdélyi birtokait, ezért megszakította a tárgyalásokat a törökkel és a törökhöz bujdosott erdélyi emigránsok vezérével, Bethlen Gáborral.

A terveiben csalódott Bethlen ezért fegyveres ellenállásba sodorta Bocskait, aki a magyarországi és erdélyi lakosság elkeseredettségét figyelembe véve, a töröktől segítséget kérve szervezni kezdte a Habsburg-ellenes függetlenségi harcot. Egész Erdély és Magyarország támogatta. Az erdélyi vármegyék és a székelyek Bocskait már 1605 febr. 21-én Nyárádszeredán, a magyarországi rendek pedig ápr. 20-án Szerencsen Magyarország és Erdély fejedelmévé kiáltják ki. E méltóságában a török szultántól királyi koronát is kapott, amit ő csak ajándéknak tekintett, mondván, él az országnak a törvényesen megválasztott uralkodója.

Az 1606. januárjában meginduló béketárgyalások eredményeképpen – katonai fölénye ellenére – kompromisszumos egyezséget kötött a Habsburg udvarral, amelyet követett a tizenöt éves háborút lezáró zsitvatoroki béke. A fejedelem több mint tízezer hajdút kiváltságok adományozásával letelepített Hajdú és Bihar vármegyében.

Bocskai 1606. december 17-én kelt politikai végrendeletében az erdélyi fejedelemség fennmaradásért szállt síkra. Még ez év végén, december 29-én állítólag mérgezés áldozata lett és meghalt. Holttestét a gyulafehérvári fejedelmi sírboltban helyezték el.

Személyét és eredményeit a kortársak eltérően értékelték. Hívei a haza és a vallásszabadság hőseként magasztalták, s így került szoboralakja a genfi Reformáció Emlékművére is. Ő az egyetlen magyar, akinek külföldiek állítottak emlékművet külföldön. Az ő nevéhez fűződik a nemzet egyetlen győztes szabadságharca.